Valahol
Serpenyőben virsli serceg.
Párás sóhajok szakadnak fel a tüdőből.
Bánatos, fülled, fáradt este.
Idegenek. Isznak, nevetnek.
Bódult boldogságot szopnak az üvegből.
Mintha valódi lenne, úgy tesznek.
Bús mosoly, keserű. Édes.
Valahonnan, régről, bizonytalan ismerős.
Tétova tánc. Lüktető zene.
Lassúznak dábszteppre.
Csak nyugodtan, senkinek sem sietős.
Vontatott kacajok helye.
Füstös, párás a terem.
Meztelen talpnak jóleső a hideg kő.
Ott a virsli a tűzhelyen.
Esznek, isznak, akik éhesek.
Az, aki fáradt, valahol ittasan álomba dől.
Részegek. Hamisan énekelnek.
Hányásszagú, poshadt lehelletek.
Kosz. Forró mocsok. Hideg lég. Alkoholgőz.
Ájult, sötét álomban lebegnek.
Az este múlik, a hajnal dereng.
Nyögnek. Fáradt, másnapos roncsok ők,
Akik az éj romjai közt hevernek.
Ó, szóval hallgatsz Alvin és a Mókusokat?
Mesélj még, milyen pánk vagy.
