Annyira szeretem, hogy minden, korosztályomnál idősebb belesorol a tipikus 13-14-15 évesekhez, és esélyt sem ad arra, hogy megmutassam: ÉN MÁS VAGYOK

izlesek-es-pofonok:

pacuha:

tulajdonképpen itt egyetértesz a korosztályodat övező sztereotípiákkal, hogy várhatod el, hogy pont téged vonjanak ki alóla? a többiek miért nem mások?

az ilyesmitől mindig nagyon bús leszek, és ezen sem segít a kor.

Értem, mit mondasz. Én viszont nem azt mondom, hogy ÉN és csak is ÉN különleges vagyok. Csupán, hogy szerintem, kicsit más a gondolkodásmódom, mint a hasonló velem egyidőséké. És, hogy őszinte legyek, ezt is nagyon ritkán hangoztatom, mert ez a vége. Hogy ” Ugyan, miért lennék én más?” Ami persze jogos, csak egy kicsit rosszul esik, mert azt a tudatot erősíti bennem, hogy “Miért ki vagyok én, hogy más lennék? Ugyan, hiszen egy senki vagyok. ” És a többi :) (egyébként azért mertem ezt ide kiírni, mert soha senki sem (alliteráció) szokott reagálni arra, ha ilyesmit írok ide, de köszönöm hogy úgymond “újra” felnyitottad a szemem. Nem vagyok sem különleges, sem más, és pontosan megfelelek a korosztályomnak megfelelő sztereotípiáknak. Csak egy vagyok a sok közül.)

egyáltalán nem erre irányult a reblogom. amit mondani próbáltam, az nem az, hogy mind egytucat vagytok. nem azt kérdezem, hogy te mitől lennél más, hanem hogy mások miért nem mások? és ez fontos különbség. nem azzal van baj, ha valaki értékeli magát, mert az nem is baj, sőt. de a lényeg az lenne, hogy tudjunk másokat is értékelni. és nyilván, ilyen szempontból mindenki egy a sok közül, de ha valakinek az kell az egészséges önérzetéhez, hogy a többieket tartsa egyformának, és magát kiemelkedőnek valamilyen módon, az nem nagyon vezethet el az egészséges önérzethez. attól nem lesz senki kevésbé különleges, vagy kevésbé más, hogy mások is azok. ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy a mások szabadsága miatt én nem lehetek az. (persze vannak, akik így vélik.) milyen fellegzős vagyok ma, és még cifrázhatnám!

tudom, az elején azt írod, hogy nem azt mondod, hogy csak te, és csakis te más vagy. lehet, hogy tényleg nem ezt akarod mondani, de mégis ez jön le, és nem bírom máshogy értelmezni a többi mondatodat, hiába próbálom.

tehát, ahogy először írtam: ha te magad elfogadod a sztereotípiákat, amik alapján téged is leírnak, de csak mindenki másra (a nagy többségre) és nem magadra, akkor mégis milyen alapon és hogyan képzeled el, hogy pont téged ne az általad megerősített és elfogadott kép alapján ítéljenek meg?

tehát, ami ennek még tömörebb lényege lenne: a sztereotípiákat próbáljuk a lehető legnagyobb mértékben elfelejteni. nem csak énrám, önmagamra nézve, hanem mindenki másra nézve is.

én ezt nagyon próbálom úgy, hogy ne legyen bántó, mert nem annak szánom, egyrészt tisztázni próbálom amit írtam, másrészt utálom a felszínesen általánosító véleményeket.

azzal az egy csöppet sem biztató zárszóval fejezem be, hogy a sztereotípiák ugyanúgy ott lesznek később is, legfőképp akkor, ha te is csak jórészt magaddal szemben engedsz belőlük.

na, most, hogy letudtam a napi fellengzős kioktató hangnemű beszédemet, nyugodtan jöhetnek az unfalovak.

mondjuk azt még hozzáteszem, hogy természetesen nem nálam van az egyetlen, megcáfolhatatlan igazság, nyitott vagyok mindenféle érvre. nem akartam ebbe ennyire belemenni, nyilván túlcincálok egy bizonyos szempontból jogos félmondatot, de az én félmondatom félremagyarázása ilyenekre késztet. bocsi.



ma egyébiránt már a macska is megpróbált meggyilkolni.

teljesen érdektelen infóként hozzátenném, hogy nem emlékszem olyan esetre, amikor különösebben hasznos lett volna az átlagos méretű sebtapasz bármiféle sérülésre.

ma egyébiránt már a macska is megpróbált meggyilkolni.

teljesen érdektelen infóként hozzátenném, hogy nem emlékszem olyan esetre, amikor különösebben hasznos lett volna az átlagos méretű sebtapasz bármiféle sérülésre.



:((((((((((((((

:((((((((((((((



szemelvény a számomra roppant zavarba ejtő kérdésekből

és milyen zenéket hallgatsz?

és miket szoktál rajzolni?

és miket írsz?

és milyen filmeket szeretsz?

és milyen könyveket olvasol?

de inkább ne is kérdezzetek semmit.



Annyira szeretem, hogy minden, korosztályomnál idősebb belesorol a tipikus 13-14-15 évesekhez, és esélyt sem ad arra, hogy megmutassam: ÉN MÁS VAGYOK

tulajdonképpen itt egyetértesz a korosztályodat övező sztereotípiákkal, hogy várhatod el, hogy pont téged vonjanak ki alóla? a többiek miért nem mások?

az ilyesmitől mindig nagyon bús leszek, és ezen sem segít a kor.



na nem bánom, azért itt van néhány nyúl.
különben nem is kedvelem különösebben a lilát, csak azért használom, hogy az is fogyjon. :(

na nem bánom, azért itt van néhány nyúl.

különben nem is kedvelem különösebben a lilát, csak azért használom, hogy az is fogyjon. :(



A locsolkodásról

wilika:

Megy mindig a rinyálás, hogy jaj a locsolás, meg hülye hagyományok…
Legjobb nap volt az évben, mikor haverommal húsvét hétfő reggelén bringára pattantunk (később autóba), és végiglátogattuk az összes osztálytárslányt. Bementünk, locsolóvers, én felajánlottam, hogy parfüm, vagy vízpermet, spricc-spricc, aztán süti-ücsi-hogyvagytok, végül pirostojás, csokinyuszi és továbbálltunk.

annyira örülök, hogy nem voltunk osztálytársak. igenis hülye hagyományok, húsvéttól kezdve a karácsonyon át a születésnapokig, és mindenhonnan csak a nyomás jön, de ezeket ünnepelni KELL. anyátok.

nem tudom, hogy ez másokat hogy nem nyomaszt. kicsit belegondolok, és már futnék ki a világból.



Anonymous asked:
ismered porcelan-macskat? mit gondolsz róla/blogjáról?

ismerni nem ismerem, de követem. a blogja alapján módfelett szimpatikus egyéniség.





na mindegy.

na mindegy.



gasztro

egy csomag spár büdzsé túrórudi, diátés kólával.



(Source: mr-ph)



nagyon fáradt vagyok, és nem tudok aludni, mert nem is álmos vagyok, csak gyenge, nagyon gyenge és fáradt.
nem lehetne így a keze, de az emberek nem is így néznek ki, és ha valakin ennyi galamb lenne, biztos lenne rajta madárszar is, úgyhogy eltekinthetünk a realitástól, azt hiszem.

nagyon fáradt vagyok, és nem tudok aludni, mert nem is álmos vagyok, csak gyenge, nagyon gyenge és fáradt.

nem lehetne így a keze, de az emberek nem is így néznek ki, és ha valakin ennyi galamb lenne, biztos lenne rajta madárszar is, úgyhogy eltekinthetünk a realitástól, azt hiszem.



coming out

sgtbobafett:

soha az életben nem locsoltam meg egy lányt se

én nem tudom, hogy mindig utáltam-e a locsolkodást, bizonyára nem, de általánosban rám öntöttek egyszer véletlenségből egy teljes üveg kölnit, lehet itt törött el bennem valami, persze visszagondolva az egész rémes volt, a lányoknak ki kellett állnia a libasorban a tábla elé, mind a kettőnek, a fiúk meg fonnyadt gyöngyvirágot adtak, és a megszaladt kölnisüveg persze, nem mintha sokat számított volna, mintha nem lenne elég a nyolcféle bűz, bár a gyöngyvirág lehet nőnapra volt, minden összekuszálódik így visszanézve, a karácsonyi húzáskor kapott plüssállatok meg színesceruza-készletek, az udvarról kikapart gyöngyvirágok és a környezetismeret órán a hajamból áradó olcsó kölni átható szaga.

(edit: persze, mit rinyálok, legalább nem vödör vízzel öntöttek le, de mint aki ezen sosem esett át, akkor inkább azt választottam volna ezek után, mert tapasztalat nélkül könnyen lehet ilyen kijelentéseket tenni.)



életke
  • én: a héten nem nagyon fogok tudni menni segíteni, 18 oldalnyi irodalmat kéne elolvasnom a beadandómhoz.
  • nemén: ugyan már, az semmi.
  • én: az elolvasandó könyvek listája 18 oldal.
  • nemén: ...
  • én: ja.
  • nemén: akkor jössz holnap nyolcra?
  • én: :(


fejlemények

már tudom, hogy az idegesítő plüntyögés a szomszédból jön, ámbátor olyan hangos, mintha ebben a szobában szólna. én már csak azt nem értem, hogy ő hogy bírja.
azért fura a dolog, mert más nem szokott áthallatszani, viszont már az is fejtörést okoz, hogy vajon oda áthallatszik, ha mondjuk zenét hallgatok? és ha igen, akkor talán bosszúból csinálja? :(